Szeghalmi Anita

Babával a "felhők felett"

Nyaral az egész család

2017. december 07. - C.D.T.
Nagyanyám annak idején a faluból sem járt ki, nemhogy az országból. Neki az volt a természetes, hogy a faluhatár az tényleg határ. Mikor végig ment a pékhez vezető úton, mindenki köszönt neki. Szerette az otthonát, sosem vágyott messzebbre a családjától és a szomszéd Margit nénitől. Otthon megvolt mindene. Tíz gyerek, harminc unoka, s majd annyi dédunoka, köztük én. 
 
1512656981175.jpg

Amolyan hátizsákos világjárók vagyunk, szöges ellentéte a mamának. Amikor csak tehetjük, utazunk. Kettesben, hármasban és most már négyesben, nagy örömünkre.
Beni lassan öt hónapos. Már a pocakban is utazott, eljött  az ideje az első nagy kalandhoz. Mindezt, a wizzairen ingyenes kabinbőrönddel, egy bőröndbe velem.
Bár ma már aránylag olcsó a repülőjegy, nem szeretnék ugyanannyiért bőröndjegyet venni, mint amennyiért Lanzarotera utazok. Elővettem, minden tudományom, ami zsigerileg kódolva van egy nőben és persze amit jóanyámtól ellestem és pakolni kezdtem.
Apartmanba mentünk, a mosással nem volt gond. Minden napra két ruha, plusz egy két meleg öltözék a hideg estékre, sapka a nap ellen. Pelenka annyi, amennyi az utazásra kell, hiszen ott is születnek gyerekek és bolt is van! Szóval, ha ott veszek egy kis csomaggal, el is fogy, míg nyaralunk. Vittem mindent, ami ebben a korban szükséges, ha baj van, ha nincs. 
Lázcsillapító kúp, panadol szirup, fogzáskönnyítő zselé, kézi orrszívó, infacol,  vigantoil, biogaia, orrspray,  popsitörlő az útra, tápszer, babavíz hidegen, babavíz forrón a termoszban (ezt fele-fele arányban ha bekeverem, pont az a hőmérséklet, amire szükség van) cumisüveg, ebből kettő, fertőtlenítő zacskó, kézfertőtlenítő, lázmérő, popsikrém, textilrongy, cumi.
A babakocsiért pedig külön köszönet, hiszen a gép lábánál tettem le és mikor leszálltam, ugyan ott vettem fel. Ami valljuk be, nagy könnyebbség, hiszen nyolc kiló cukorbombát, nehéz lenne a becsekkolástól a felszállásig cipelni. 
1512656658474.jpeg
Persze a hátitáska is megtelt azzal, ami szükséges az út során, de nem hiszem, hogy több cucc volt nálam, mint mikor két napra, harminc kiló méterre, a szüleimhez utaztunk. A gyerekorvos és a védőnő engedélyével és azzal a mindig vigyorgó arcunkkal, felszálltunk és jelentem, rendben le is szálltunk a géppel. 
Bár most én is tapsoltam, amint földet értünk, hálát adva az égnek. 
Beni három óránként eszik, ebből egy, jobb esetben másfél órát alszik. Tudom, most irigykedtek, de Fanni lányommal is így volt. Egy kis “programozással” kihasználhatjuk az alvásidőt. Én például a felszállásra időzítettem, az etetéssel együtt. Amint elindult a gép, felcsatoltam magamra, ahogy a sztyuárdesz kérte és a kedvenc dalait dudolászva elringattam. Mikor felkelt, kiterítettem két székre a takaróját, a hátára fektettem és játszottam vele ugyan úgy, mint otthon. Idővel megunta, akkor  a fedélzeten sétáltunk, ami valljuk be, nekem is jólesett.  Természetesen minden mama kedvence lett, egy perc alatt. A harmadik körnél, már előre nevetett,ahogy az ismerős arcokhoz értünk. Mikor elfáradt, a karomban újra elaltattam, majd a két széken előzőleg kiterített plédre tettem.  Szinte leszállásig aludt. Így telt el, a közel öt órás repülőutunk, zökkenőmentesen. Leszámítva némi turbolenciát, de azt már meg sem éreztük. 
Az apartman szuper volt. Mindenünk meg volt, ami csak kellett. Kérésünkre kisággyal is készültek. 
Lanzarote famarai partja szeles és persze napos. Napvédővel, napernyővel és a babakocsira terített lepedővel, mindentől megóvtam. Sokat pihentünk, sétáltunk, amíg apa és lánya surfözött a nagy hullámokban. Esténként találkoztunk a barátainkkal, akikkel jókat ettünk, beszélgettünk és persze Benivel játszottunk. Nem volt kar, ami ne ringatta volna és Beni ezt óriási mosollyal hálálta. 
Mesés ez a hely. Rengeteg a parton mezítláb szaladgáló gyerek. Lassan Beni is köztük lesz és én ezt ki nem hagynám. 
A hazaút ugyan úgy telt, mint az odaút, hálás voltam.
Mindannyian élveztük ezt az egy hetet, még Beni is, hiába pici. Élvezte, mert velünk együtt volt boldog. 
Mert neki ott jó, ahol a családjának jó.  
Éljetek a gyermekkel, szinte ugyan úgy, mint nélküle. Hiszen ő beleszületik egy kitaposott életbe. Nem azt mondom, hogy nem változik meg, ha egy új élet csatlakozik, de nem kell felrúgni mindent, ami előtte jól működött, csak  más oldalról kell megközelíteni. 
Bízz a megérzéseidben, hiszen mi szuperanyuk, mindent meg tudunk oldani,  mert hat kezünk van, mint egy polipnak, erszényünk, amibe minden belefér, mint egy kengurunak, bölcsek vagyunk, mint egy bagoly, viccesek, mint egy szurikáta, gyorsak, mint kengyel futó gyalog kakukk és fáradhatatlanok, mint mikor Tom, Jerryt kergeti hatszáz részen át.
Ui: az az egy négyzetméter, amin egy ennyi idős gyermek világa létezik, az legyen megteremtve földön, vizen, levegőben és akkor nem lesz gond...

A bejegyzés trackback címe:

https://cdthungary.blog.hu/api/trackback/id/tr1713452733

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.