Szeghalmi Anita

Anya vagyok, boldog vagyok

A koraszülöttek világnapja margójára

2017. november 21. - C.D.T.

Egy időre eltűntem, de most itt vagyok. Mentségemre szolgál az alábbi irományom, olvassátok szeretettel

Édes pici csoda érkezett...

Az isteni Famara partján állva, a bőrömet és a lelkemet egyaránt, édesen simogatta a meleg szellő, lábamat pedig a hideg óceán gyöngyöző hullámai.
2016 december hatodika. Alig pár hónapja, hogy az én "áfonyámat" elvesztettem. El tudtam engedni... 
Talán azért, mert túl erős vagyok, de lehet azért, mert túl gyenge. 
Kettesben utaztunk, az év utolsó pihenése volt. Ahol lehetett ölelkeztünk, csókolóztunk és boldogan nevetgéltünk. Ettünk, ittunk, éjszakánként táncoltunk, egymás karjaiban aludtunk, szerelmesen.

Hazaérve az arcunkon huncut mosoly uralkodott. Mikor egymásra néztünk, csillogott a szemünk úgy, ahogy még sohasem, nem is sejtetve hogy egy aprócska élet, ugyan így tett odabent.

img_1557.jpg

Pár hónap alatt, egy igazi kis ficánka volt a pocakban. Csak róla tudtunk beszélni. Simogattuk, becézgettük, esténként zenét hallgattunk, alig vártuk, hogy találkozzunk. Valahogy így volt vele Ő is, hiszen hamarabb érkezett, makk egészségesen, mosolyogva. Pont olyan volt, mint amilyenről álmodoztunk, na jó, talán egy kicsit kisebb:)

Alig vártuk, hogy hazavigyük. Az otthonunkba, ahol a szeretet és a biztonság várta és Fanni, az én csodaszép nagylányom.
Az első két hónap nehéz volt, édes nehézség ez egy anya számára.
Aprócska volt mindene...a kicsi lába, a kicsi keze, a szívem szorult össze, minden egyes sóhajánál. Féltettem, most is féltem. Sokkal jobban, mint egykor Fannit. Talán mert most “felnőtt” fejjel, másképp látom a világot, talán mert túl korán jött és mert tehetetlen voltam. Először éreztem, hogy van ami hatalmasabb, ami ellen mi halandók, tenni semmit nem tudunk. Csak imádkozni, úgy ahogy még sosem. Könnyekkel, kéz a kézben, szívből!

img_1558.jpg

November 14-én volt négy hónapos. Hatalmas baba, hatalmas mosollyal az arcán, nap mint nap. Olyan boldogságot hozott az otthonunkba, a szívünkbe, az életünkbe, amit más nem adhat.

Nincs nagyobb szeretet, mint két ilyen gyönyörű gyermek szemébe nézni és tudni, hogy örökre összetartozunk. Nincs nagyobb féltés, mint tudni, mekkora felelősség ez rajtunk.

Bármi amim van, amim lesz, ami kézzel fogható, sosem ér fel ahhoz, amit a család, a szerető férj és a gyermekeink adhatnak nekünk.

Csodaszép napot nektek

Egy kis film, nézzétek szeretettel:

 

 

/ a koraszülöttek világnapja és az ők megmentői tiszteletére 2017 11 17/

A bejegyzés trackback címe:

https://cdthungary.blog.hu/api/trackback/id/tr4013343953

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.