Szeghalmi Anita

Lanzarote három naplementéje

2016. december 17. - C.D.T.

La Palman, Tenerifen és Gran Canarian töltött csodálatos nyaralásunk után, minden pillanatban visszavágytam ebbe a gyönyörű szigetvilágba. Sokáig azon gondolkoztam hogyan tudnánk egy élhető otthont teremteni Las Palmason, de sajnos az ész győzött és úgy néz ki, ez még egy pár évig így is marad. Sosem lehetek elég hálás és azt gondolom, vagyunk így páran, hogy @utazómajom barátunk nap, mint nap elhúzza előttünk a mézesmadzagot „bükkfürdői” áron, mikor belebotlottunk egy újabb lehetőségbe, amit nem lehetett kihagyni. Egy kis sziget, Lanzarote. Szerelem első és második látásra. Nincs ehhez fogható, ilyen hangulatos, ilyen egyszerű és ilyen gyönyörű hely, ilyen közel az otthonunkhoz.  Azonnal dobtam Las Palmast és a szívemet adtam ennek a helynek. Egy hűtlen szörnyeteg vagyok, de aki járt itt, érti és tudja miről beszélek, Lanzerote egyszerűen elragadó.

lanzerote.jpg

Papagayo Beach

Az első nap Playa Blanca partjain bicikliztünk. Mikor megérkeztünk a falu még csendes volt, egy-egy ember mocorgott az utcákon. A bárok és éttermek zárva voltak. A kávézók teraszán elvétve ücsörögtek. Az egyik helyiségből halk fütyürészés hallatszott, a takarítónő vidám sepregetését jelezve. Ránk nézett, mosolygott és azt mondta „hola”.  Alig egy órával később szinte nyüzsögtek az emberek az utcákon és a parton. Rengeteg gyerek mindenütt. A zsivaj keveredett a hullámok zajával és a levegőben áradt a frissen sült hal illata. A nap perzselni kezdett, átjárva a bőrömet és a lelkemet…megérkeztünk!
Ez a kis sziget rengeteg csodaszép parttal van szegélyezve, melynek egyike a Papagayo Beach.  Áldom azt, aki a navigációt feltalálta, hiszen egy top secret helyen elhelyezkedő homokos partról beszélünk. Hosszú földes út vezetett oda, már azt hittem eltévedtünk, mikor elénk tárult az a látvány, amiért az úti kalauzok oly nagy becsben emlegetik ezt az eldugott kis helyet. Fogtuk a könyvünket és leheveredtünk, szorosan összebújva. Öt óra volt, egy órával a naplemente előtt. A távolban aranyló és lassan a végtelenségbe bukó nap még egy utolsó fényes hidat képezve köszönt el tőlünk. Magával vitte erejét, melyet váltott, az enyhén hűvös esti szél.
 A partot sziklafal szegélyezi, tetején egy hangulatos kis étteremmel. Halat ettünk, canari krumplival és az ehhez tálalt spéci szósszal. Hozzá egy üveg helyi roset választottunk, amit el is szürcsöltünk. Kellően romantikus hangulatba kerülve, a most már vérvörös látványba elmerülve, szerelmesen és szabadon.   


papagayo_beach_sunset.jpg

Famara

A sziget közepén foglaltunk szállást, kiinduló pontnak tökéletes volt. Szinte minden partot bejártunk, mégis ahol a legtöbbet tartózkodtunk az Famara volt.
Hullámai hol magasabbra emelkedtek, hol lágyan elterültek a homokos parton. Mindenütt szörföztek.  A gyerekek a habokban, a kezdők a partmentén a profik pedig már a belső nagyobb hullámokat szelték. 25 fok volt a nap perzselt, de nem volt halálos. A víz hideg, csak az elvetemültek tolták neopren nélkül. Béreltünk a helyi klubban két deszkát és már eveztünk is befelé. Nem vagyunk gyakorlott szörfösök, de élveztük a hullámokat. Mikor sikerült a deszkán felállni és siklani a vízen, leírhatatlan érzés volt.

Nem könnyű sport, de azt mondják, ha megérzed az ízét, a rabja leszel. Az biztos, ha ezen a szigeten élnék, ezt a partot választanám és amikor csak tehetném, deszkán lennék, úgy ahogy itt mindenki.
Pár óra múlva megéhezve, pihegtünk a parton.  Egy kocsmaféle volt a törzshely. Piros műanyag székek és asztalok voltak kirakva a homokban, ami mellett söröztek és beszélgettek az emberek. Nagy üdvözlések, kacajok és mutogatások kíséretében, mezítláb. Valami bundában sült halat ettem salátával, isteni volt. Bár a canari krumpli egy idő után a könyökömön jött ki, annyira íztelen rizst tálaltak, hogy nem nagyon volt más választás.
Megfogtuk a sörünket, beültünk az autóba és felmentünk a domboldalba. Ki sem szálltunk, csak fogtuk egymás kezét és nagyokat szürcsöltünk a jó hideg radlerbe. Szemünk előtt a város, mely mögött a nap lassan, ismét nyugovóra tér. Csendben néztük…
Nem kellett kimondani, de szinte hallottuk egymás gondolatait. Milyen szerencsések vagyunk, hogy itt lehetünk, hogy ezeket az ízeket kóstolhatjuk, hogy ezekkel az emberekkel nevethetünk…kéz a kézben, ezzel a csodálatos naplementével a szemünk előtt.


lanzerote_sunset.jpg

Teguise

Vasárnap, mint mindenhol, itt is a helyi piac került a főszerepbe. Johnnie kávézójában egy finom reggelivel indítottuk a napot és be is vetettük magunkat a piaci forgatagba. Érdekes hippi hangulat uralkodott. A helyi ember öltözéke, lazasága és a marihuana illata is ezt tükrözi, de nekem tetszik. Rengeteg a fiatal és az angol, német turista. Köztük sokan itt is élnek. Sehol nem éreztük a nagyvárosi zsongást, itt meg aztán pláne nem. Általában olyan nyugalom van, mint nálunk a legkisebb faluban, de ez most egy nagy esemény, hiszen piac van. Artisták és előadóművészek szerepelnek minden sarkon. Megállunk és bámészkodunk, így tesz mindenki. A portékák szinte ugyan azok, mint nálunk egy piacon, csak egy-egy helyi érdekesség található. Ilyen az aloe vera árus, a helyi festőművész Lanzarote tájképeivel, és az ékszerész, a furcsán tekergő ezüstjeivel. A hangulat, ami az egész szigetre jellemző, az olyan egyedi. Még a levegő is nyugodt és vidám. Vásároltunk egy kis ajándékot, amit hazavittünk, jólesett a pihenés. Miután visszamentünk az addigra kiürített, feltakarított teret találtuk, ahol a piacnak már nyoma sem volt. Viszont a helyi bárok megteltek. Itt nincs disco és az éjszakai élet sem éjfélkor kezdődik. A fiatalok sörrel, borral a kezükben, spanyol élőzenére táncoltak, mint mi a Rakonczaira a Symbolban.

Arra lettünk figyelmesek, hogy egy szamár a csikkeket eszegette, míg gazdája, aki egy elég öreg vékonyka spanyol bácsi volt, két nő előtt térdelve énekelt. Elnevettük magunkat és nagyot kortyoltunk a kezünkben tartott borból.

A nap ismét nyugovóra tért. Szinte mindenki vele szembe fordult és csodálta. Megállt az idő, a zene elhalkult, legalább is számomra. Nem tudok betelni és nem is akarok. Szeretném látni minden nap…Oh Lanzarote mit tettél velem!

 teguise.jpg

Egy óra múlva egy helyi bárban koktéllal a kezünkben táncoltunk. Ilyen mohitót még életemben nem ittam. Itt is élőzene szólt, azt hiszem Lanzaroten nem ismerik Aviciit, de valahogy most nem is hiányzott. Felpattantam a fal melletti padra és én voltam a legmagasabb a legboldogabb és enyém volt a világ….

 

-Sz.A.-

 

Köszönöm a @happysmile támogatását, hogy olyan fogszabályozóm van, amivel biztonságosan sportolhatok.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://cdthungary.blog.hu/api/trackback/id/tr2912054037

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.